Jónás imája és szabadulása

¹ Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. ¹

1. Máté 12,40

² És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

³ És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. ¹

1. 5Móz 24,1

⁴ Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! ¹

1. Zsolt 42,8 Zsolt 88,17

⁵ És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! ¹

1. 2Móz 20,7 3Móz 19,12 4Móz 30,3

⁶ Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. ¹

1. Jer 23,11-32 Hós 9,7

⁷ A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! ¹

1. Zsolt 48,3

⁸ Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

⁹ A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; ¹

1. 2Kor 1,17 Jak 5,12

¹⁰ De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. ¹

1. Zsolt 116,17-18

¹¹ És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ¹

1. Ján 18,22-23 3Móz 19,18