Óhajtás Isten után és a szent hajlék után

¹ Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. ¹

1. 2Sám 22,5

² Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; ¹

1. Zsolt 42,2-3 Zsolt 27,4-5

³ Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. ¹

1. Zsolt 42,5

⁴ Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. ¹

1. Zsolt 69,17

⁵ Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. ¹

1. Zsolt 146,2

⁶ Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! ¹

1. Ján 10,34

⁷ Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; ¹

1. Zsolt 16,7

⁸ Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

⁹ Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. ¹

1. 1Krón 25,1

¹⁰ Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

¹¹ Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. ¹

1. 1Sám 31,1-2

¹² A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ¹

1. Zsolt 18,1-3