A kegyes Jób jóléte

¹ Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.

² Születék pedig néki hét fia és három leánya. ¹

1. Ezék 14,14

³ És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.

⁴ Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.

⁵ Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon. ¹

1. Jób 1,1

Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban

⁶ Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. ¹

1. 1Kir 22,19-21

⁷ És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. ¹

1. 1Pét 5,8

⁸ És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. ¹

1. Zsolt 7,16

⁹ Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? ¹

1. Ésa 45,19

¹⁰ Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.

¹¹ De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?! ¹

1. Jób 1,20-22

¹² Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől. ¹

1. 1Kir 22,22

¹³ Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában. ¹

1. Jób 1,18

¹⁴ És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.

¹⁵ De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. ¹

1. Jób 11,20 Péld 10,28

¹⁶ Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. ¹

1. 1Móz 19,24

¹⁷ Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. ¹

1. Jób 1,3

¹⁸ Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; ¹

1. Jób 1,14 Péld 2,22

¹⁹ És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. ¹

1. Jób 1,5 Jób 3,25

²⁰ Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.

²¹ És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! ¹

1. Préd 5,15 1Tim 6,7

²² Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. ¹

1. Jób 1,11

Jóbot a Sátán Isten előtt tovább vádolja, betegséggel veri; a felesége keseríti és három barátja meglátogatja

¹ Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt. ¹

1. Jób 1,6-11

² És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.

³ Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. ¹

1. Jób 1,20-22

⁴ És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.

⁵ Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

⁶ Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld. ¹

1. 2Kor 12,7

⁷ És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. ¹

1. Jób 16,8

⁸ És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett. ¹

1. Jób 16,8

⁹ Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! ¹

1. Jób 19,17

¹⁰ Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. ¹

1. Ésa 45,7 Ámós 3,6

¹¹ Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt. ¹

1. 1Krón 7,22

¹² És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé. ¹

1. Jób 6,4

¹³ És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma. ¹

1. 1Sám 31,13

Jób ajka átokszóra nyílik

¹ Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ¹

1. Jer 20,14-18

² És szóla Jób, és monda: ¹

1. Zsolt 69,9

³ Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

⁴ Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. ¹

1. Jób 2,9

⁵ Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁶ Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁷ Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. ¹

1. Zsolt 102,6 Siral 4,8

⁸ Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁹ Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! ¹

1. Jób 16,9

¹⁰ Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

¹¹ Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? ¹

1. Jób 10,18 Jer 20,18

¹² Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

¹³ Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – ¹

1. Zsolt 17,15 Dán 12,2 Csel 24,15

¹⁴ Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

¹⁵ Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁶ Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁷ Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁸ A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁹ Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

²⁰ Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? ¹

1. Jób 6,9

²¹ A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. ¹

1. Zsolt 37,35-36

²² A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²³ A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²⁴ Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. ¹

1. Jób 16,16

²⁵ Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. ¹

1. Jób 1,5 Jób 31,23

²⁶ Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. ¹

1. Jób 3,15

Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant

¹ És felele a témáni Elifáz, és monda:

² Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

³ Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; ¹

1. Ésa 53,3

⁴ A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

⁵ Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

⁶ Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? ¹

1. Jób 1,8 Jób 2,10

⁷ Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

⁸ A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. ¹

1. Péld 22,8 Hós 10,13-14

⁹ Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. ¹

1. Ésa 11,4 2Thess 2,8

¹⁰ Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

¹¹ Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. ¹

1. Jób 18,12

¹² Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

¹³ Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. ¹

1. 1Thess 5,3

¹⁴ Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

¹⁵ Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

¹⁶ Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

¹⁷ Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? ¹

1. Jób 35,2 Zsolt 130,3

¹⁸ Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

¹⁹ Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

²⁰ Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

²¹ Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? ¹

1. Zsolt 49,11

Folytatás: az istentelen elvész; aki Isten előtt meghajlik, az megszabadul

¹ Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

² Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

³ Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. ¹

1. Zsolt 37,35-36

⁴ Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

⁵ A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. ¹

1. Zsolt 73,12 Jer 12,1

⁶ Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

⁷ Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. ¹

1. Jób 7,16

⁸ Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. ¹

1. Jób 2,10

⁹ A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. ¹

1. Jób 9,10 Zsolt 72,18 Róm 11,33

¹⁰ A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. ¹

1. Zsolt 135,7

¹¹ Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. ¹

1. 1Sám 2,7-8

¹² A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. ¹

1. Nehem 4,15 Zsolt 33,10 Ésa 8,10

¹³ A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

¹⁴ Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. ¹

1. 5Móz 28,29

¹⁵ A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; ¹

1. Zsolt 52,4-7

¹⁶ Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. ¹

1. Zsolt 63,12 Ésa 52,15

¹⁷ Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! ¹

1. Péld 3,11-12 Jak 1,2

¹⁸ Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. ¹

1. 5Móz 32,39

¹⁹ Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. ¹

1. Zsolt 91,13 Péld 24,16

²⁰ Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. ¹

1. Róm 11,34

²¹ A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. ¹

1. Zsolt 52,4-7

²² A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. ¹

1. Zsolt 34,11

²³ Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. ¹

1. Hós 2,17

²⁴ Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

²⁵ Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. ¹

1. Jób 42,11-17 Zsolt 127,3-4

²⁶ Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. ¹

1. Jób 29,25

²⁷ Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. ¹

1. Jób 3,1-26 Jób 2,10

Jób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt

¹ Jób pedig felele, és monda:

² Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

³ Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. ¹

1. Péld 27,3

⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. ¹

1. Zsolt 38,3-4

⁵ Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

⁶ Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

⁷ Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

⁸ Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

⁹ És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! ¹

1. Jób 3,20

¹⁰ Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. ¹

1. Jób 7,21

¹¹ Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

¹² Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? ¹

1. Jób 31,19 Máté 25,42-45

¹³ Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

¹⁴ A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. ¹

1. Jób 31,17

¹⁵ Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. ¹

1. Jób 2,11 Jób 16,20

¹⁶ A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; ¹

1. Zsolt 18,17 Zsolt 69,15

¹⁷ Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

¹⁸ Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

¹⁹ Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

²⁰ Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. ¹

1. 1Móz 6,5-7

²¹ Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. ¹

1. Zsolt 31,12

²² Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? ¹

1. Jób 21,14

²³ Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

²⁴ Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. ¹

1. Zsolt 107,42

²⁵ Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? ¹

1. Zsolt 37,17 Zsolt 18,20

²⁶ Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

²⁷ Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! ¹

1. Zsolt 119,72

²⁸ Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

²⁹ Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. ¹

1. Jób 16,17

³⁰ Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Folytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélja meg őt

¹ Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? ¹

1. Jób 14,15

² A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

³ Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. ¹

1. Jób 7,4

⁴ Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. ¹

1. Péld 29,23

⁵ Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. ¹

1. Jób 2,7-8 Jób 16,8-15

⁶ Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

⁷ Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. ¹

1. Jób 8,9 Jób 14,1-2

⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!

⁹ A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.

¹⁰ Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

¹¹ Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

¹² Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? ¹

1. Jób 41,12-34

¹³ Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

¹⁴ Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

¹⁵ Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. ¹

1. Jób 16,20

¹⁶ Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. ¹

1. 1Kir 19,4

¹⁷ Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? ¹

1. Zsolt 8,5

¹⁸ Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. ¹

1. Zsolt 115,3

¹⁹ Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

²⁰ Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. ¹

1. Jób 10,14

²¹ És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. ¹

1. Jób 7,14

Bildád első beszéde: csak bűnbánat lehet Jób számára a boldogságra vivő út; az istentelenek elvesznek

¹ Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: ¹

1. Jób 30,23

² Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

³ Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? ¹

1. 2Krón 19,7 Siral 1,18

⁴ Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. ¹

1. Jób 1,18-19

⁵ De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; ¹

1. Jób 22,23

⁶ Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

⁷ És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

⁸ Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! ¹

1. 5Móz 4,32 5Móz 32,7

⁹ Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. ¹

1. Jób 7,7 Zsolt 39,13

¹⁰ Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! ¹

1. Zsolt 94,6

¹¹ Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? ¹

1. 3Móz 19,13

¹² Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

¹³ Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. ¹

1. Zsolt 129,5-6 Jób 11,20

¹⁴ Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. ¹

1. Ésa 59,6

¹⁵ Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. ¹

1. Zsolt 10,8-9

¹⁶ Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén. ¹

1. Zsolt 1,2-3

¹⁷ Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

¹⁸ Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

¹⁹ Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. ¹

1. Zsolt 11,6

²⁰ Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt. ¹

1. Zsolt 49,15

²¹ Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

²² Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? ¹

1. Jób 4,17-19

³ Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. ¹

1. Jób 22,20 Zsolt 1,4 Zsolt 73,19-20

⁴ Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? ¹

1. Ésa 45,9-10

⁵ A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

⁶ A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

⁷ A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. ¹

1. Józs 10,12-13

⁸ A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. ¹

1. Jób 4,17-19 Jób 9,2 Jób 15,14-16

⁹ A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. ¹

1. Ámós 5,8

¹⁰ A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. ¹

1. Jób 5,10

¹¹ Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

¹² Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? ¹

1. Jób 2,11 Jób 25,2-6

¹³ Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

¹⁴ Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

¹⁵ A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

¹⁶ Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; ¹

1. Zsolt 138,8-12 Zsid 4,13

¹⁷ A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. ¹

1. Jób 1,19

¹⁸ Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

¹⁹ Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? ¹

1. Zsolt 104,2-3

²⁰ Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

²¹ Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. ¹

1. Jób 1,8 Jób 2,3 Jób 23,10-12

²² Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! ¹

1. 2Móz 14,31 Ésa 51,15

²³ Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

²⁴ A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? ¹

1. Péld 3,11

²⁵ Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

²⁶ Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

²⁷ Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: ¹

1. Jób 33,4 1Móz 2,7

²⁸ Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

²⁹ Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? ¹

1. Zsolt 73,13-14

³⁰ Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: ¹

1. Jer 2,22

³¹ Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. ¹

1. Jób 2,9-10

³² Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. ¹

1. Luk 12,17-21 Luk 16,19-23

³³ Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! ¹

1. Péld 28,9 Ján 9,31 Ésa 1,15

³⁴ Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: ¹

1. Jób 21,14-15

³⁵ Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! ¹

1. Jób 9,21 1Ján 3,21

Folytatás: Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja

¹ Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

² Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! ¹

1. Jób 10,8-9 Jób 21,17-20

³ Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? ¹

1. Ésa 64,8-9

⁴ Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? ¹

1. Zsolt 78,64

⁵ Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

⁶ Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. ¹

1. Péld 13,22 Préd 2,27

⁷ Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

⁸ Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! ¹

1. Zsolt 139,14-15

⁹ Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? ¹

1. Jób 15,20-21

¹⁰ Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

¹¹ Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

¹² Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. ¹

1. 1Sám 25,29

¹³ De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

¹⁴ Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

¹⁵ Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

¹⁶ Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. ¹

1. Ésa 38,13

¹⁷ Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. ¹

1. Jób 16,9 Jób 13,14

¹⁸ Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! ¹

1. Jób 3,3-11

¹⁹ Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

²⁰ Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

²¹ Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

²² Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

Czófár első beszéde: Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda:

² A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

³ Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

⁴ Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. ¹

1. Jób 10,7-14

⁵ De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! ¹

1. Péld 3,13-18 Péld 8,11-19

⁶ És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. ¹

1. Péld 16,16

⁷ Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

⁹ Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. ¹

1. Zsolt 19,11

¹⁰ Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

¹¹ Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! ¹

1. Zsolt 10,14

¹² És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

¹³ Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; ¹

1. Péld 8,1-13

¹⁴ Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; ¹

1. Zsolt 101,7

¹⁵ Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; ¹

1. 1Ján 3,21

¹⁶ Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

¹⁷ Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. ¹

1. Zsolt 37,6

¹⁸ Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. ¹

1. Zsolt 111,10 Péld 1,7 Péld 8,13

¹⁹ Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. ¹

1. Zsolt 3,6-7

²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése! ¹

1. Jób 18,5-21

Jób harmadik védekezése: korholja barátainak felfuvalkodott bölcsességét és felülmúlja őket Isten korlátlan hatalmának rajzolásában

¹ Felele erre Jób, és monda:

² Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

³ Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? ¹

1. Jób 13,2

⁴ Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! ¹

1. Péld 14,2

⁵ A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. ¹

1. Zsolt 38,17

⁶ A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. ¹

1. Zsolt 73,3-12

⁷ Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. ¹

1. Jób 12,10-23

⁸ Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. ¹

1. Jób 12,9-23

⁹ Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? ¹

1. Jób 12,12-14

¹⁰ A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

¹¹ Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

¹² A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? ¹

1. Jób 15,9-10 Jób 33,7-8

¹³ Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

¹⁴ Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. ¹

1. Jel 3,7

¹⁵ Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

¹⁶ Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. ¹

1. Jób 9,4

¹⁷ A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. ¹

1. Ésa 19,11-12 1Kor 1,19

¹⁸ A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. ¹

1. Dán 2,21 Dán 4,30-33

¹⁹ A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

²⁰ Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. ¹

1. Jób 12,17

²¹ Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. ¹

1. Jób 12,9-10

²² Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. ¹

1. Dán 2,22 1Kor 4,5

²³ Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. ¹

1. Zsolt 107,38

²⁴ Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. ¹

1. Jób 12,19 Zsolt 107,40

²⁵ És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. ¹

1. Jób 5,13-14

Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét

¹ Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. ¹

1. Jób 12,12-25

² A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

³ Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

⁴ Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

⁵ Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. ¹

1. Péld 17,27-28

⁶ Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

⁷ Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? ¹

1. Jób 42,8

⁸ Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

⁹ Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? ¹

1. Jób 16,11-14

¹⁰ Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. ¹

1. Jób 42,8

¹¹ Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? ¹

1. Zsolt 119,120

¹² A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

¹³ Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. ¹

1. Jób 7,14-15

¹⁴ Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? ¹

1. Bir 12,3 1Sám 19,5

¹⁵ Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

¹⁶ Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. ¹

1. Zsolt 1,5 Zsolt 5,6-7

¹⁷ Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

¹⁸ Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

¹⁹ Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. ¹

1. Jób 16,9

²⁰ Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. ¹

1. Zsolt 102,11

²¹ Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. ¹

1. Jób 7,14

²² Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

²³ Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! ¹

1. Róm 12,15

²⁴ Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

²⁵ A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

²⁶ Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! ¹

1. Zsolt 25,7 Zsolt 90,8

²⁷ Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? ¹

1. Jób 33,11

²⁸ Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet

¹ Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. ¹

1. Zsolt 90,10

² Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. ¹

1. Jób 8,9 Zsolt 103,15-16

³ Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? ¹

1. Jób 10,2

⁴ Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. ¹

1. Zsolt 5,7

⁵ Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. ¹

1. Jób 7,1 Zsolt 31,16

⁶ Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

⁷ Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

⁸ Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

⁹ A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

¹⁰ De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? ¹

1. Péld 7,8-9

¹¹ Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

¹² Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. ¹

1. 3Móz 20,10

¹³ Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! ¹

1. Péld 6,26-29

¹⁴ Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. ¹

1. 1Kor 15,42-44

¹⁵ Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

¹⁶ De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! ¹

1. Zsolt 56,9 Jer 17,10

¹⁷ Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. ¹

1. Siral 1,14 Hós 13,12

¹⁸ Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; ¹

1. Zsolt 130,3

¹⁹ A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. ¹

1. Zsolt 37,26

²⁰ Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. ¹

1. Máté 25,44-45 Ésa 58,7

²¹ Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

²² Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

¹ Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

² Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? ¹

1. Péld 22,23 Zsolt 17,4 Zsolt 119,120

³ Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

⁴ Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! ¹

1. Jób 4,6

⁵ Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. ¹

1. Jób 34,35-37

⁶ A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

⁷ Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? ¹

1. 2Móz 22,20 5Móz 13,12-16

⁸ Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? ¹

1. Ésa 40,13-14 Róm 11,34

⁹ Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? ¹

1. Jób 12,2 Jób 32,12

¹⁰ Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. ¹

1. Jób 12,12 Jób 32,7-12

¹¹ Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹² Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? ¹

1. Zsolt 32,3-5 Péld 28,13

¹³ Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹⁴ Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? ¹

1. Jób 9,20 1Kir 8,46

¹⁵ Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

¹⁶ Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! ¹

1. Jób 34,7

¹⁷ Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁸ A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁹ A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

²⁰ Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. ¹

1. Ésa 57,20

²¹ A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! ¹

1. Zsolt 53,6 2Kir 7,6-7

²² Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. ¹

1. Jób 13,4 Jób 15,4-10

²³ Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²⁴ Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁵ Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

²⁶ Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. ¹

1. Jób 12,12-13

²⁷ Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; ¹

1. Zsolt 73,7

²⁸ És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: ¹

1. Jób 12,12-13

²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

³⁰ Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

³¹ Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. ¹

1. Jób 15,9-10

³² Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

³³ Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. ¹

1. Zsolt 1,4

³⁴ Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁵ Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel. ¹

1. Zsolt 7,15-17 Ésa 59,4-10

Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! ¹

1. Jób 13,4

³ Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? ¹

1. Jób 15,4 Jób 5,16

⁴ Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; ¹

1. Jób 16,20

⁵ Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

⁶ Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? ¹

1. Jób 17,4

⁷ Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. ¹

1. Jób 1,19

⁸ Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. ¹

1. Jób 2,7-8 Jób 7,5

⁹ Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. ¹

1. Jób 30,21 Siral 2,5

¹⁰ Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

¹¹ Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. ¹

1. Jób 2,6

¹² Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. ¹

1. 1Móz 2,7 Csel 14,15

¹³ Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. ¹

1. Jób 7,5 Jób 14,15

¹⁴ Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

¹⁵ Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. ¹

1. Jób 2,8 Jób 11,13

¹⁶ Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; ¹

1. Jób 17,6

¹⁷ Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

¹⁸ Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

¹⁹ Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! ¹

1. Jób 2,3 Jób 10,7

²⁰ Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, ¹

1. Jób 16,4 Jób 6,15 Jób 17,1

²¹ Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

²² Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. ¹ Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

1. Jób 9,25

Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt

¹ Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. ¹

1. 5Móz 29,4

² Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? ¹

1. Zsolt 38,4

³ Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. ¹

1. Jób 32,22

⁴ A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

⁵ Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. ¹

1. Jób 17,12-13

⁶ A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

⁷ Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

⁸ Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

⁹ Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. ¹

1. Ésa 58,8-9

¹⁰ Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

¹¹ Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

¹² Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

¹³ A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. ¹

1. Jób 1,21

¹⁴ Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

¹⁵ Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Bildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja

¹ Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

² Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

³ Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

⁴ Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? ¹

1. Jób 12,11

⁵ Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. ¹

1. Zsolt 37,2-9

⁶ A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. ¹

1. Péld 13,9

⁷ Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. ¹

1. Zsolt 7,16

⁸ Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

⁹ A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. ¹

1. Jób 22,5-9 Jób 23,12

¹⁰ Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. ¹

1. Malak 3,14

¹¹ Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. ¹

1. Jób 15,21

¹² Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. ¹

1. Jób 20,21

¹³ Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

¹⁴ Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. ¹

1. Jób 11,20 Péld 10,28

¹⁵ Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. ¹

1. 1Móz 19,24

¹⁶ Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

¹⁷ Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. ¹

1. Jób 18,14 Péld 2,22

¹⁸ A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. ¹

1. Jób 31,21-23

¹⁹ Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

²⁰ Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. ¹

1. Jób 37,23 5Móz 10,17

²¹ Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent. ¹

1. Jób 27,19-23

Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő megváltója él

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

³ Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? ¹

1. Jób 16,20

⁴ Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁵ Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

⁶ Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. ¹

1. Zsolt 28,5

⁷ Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁸ Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. ¹

1. Jak 5,3-4

⁹ Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

¹⁰ Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹¹ Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. ¹

1. Jób 13,24 Jób 16,9

¹² Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. ¹

1. Jób 6,4

¹³ Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. ¹

1. Jób 2,9 Zsolt 38,12

¹⁴ Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁵ Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. ¹

1. Zsolt 69,9

¹⁶ Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁷ Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. ¹

1. Jób 2,9

¹⁸ Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁹ Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

²⁰ Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. ¹

1. Zsolt 102,6 Siral 4,8

²¹ Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²² Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? ¹

1. Jób 16,9

²³ Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²⁴ Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

²⁵ Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁶ És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. ¹

1. Zsolt 17,15 Dán 12,2 Csel 24,15

²⁷ A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁹ Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet! ¹

1. Jób 27,8-9

Czófár második beszéde: felhozza azt a mondást, hogy: az istentelenek vigassága rövid

¹ Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

² Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

³ Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

⁴ Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, ¹

1. Jób 8,8

⁵ Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? ¹

1. Zsolt 37,35-36

⁶ Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

⁷ Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

⁸ Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás. ¹

1. Zsolt 73,19-20

⁹ A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

¹⁰ Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. ¹

1. Jób 20,15

¹¹ Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba. ¹

1. Zsolt 33,18 Zsolt 113,7-8

¹² Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

¹³ És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

¹⁴ Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

¹⁵ Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

¹⁶ A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

¹⁷ Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

¹⁸ A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. ¹

1. Jób 15,32 Zsolt 55,24

¹⁹ Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

²⁰ Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. ¹

1. Jób 29,6 Zsolt 23,5

²¹ Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. ¹

1. Jób 18,12

²² Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. ¹

1. Zsolt 49,9

²³ Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. ¹

1. 1Thess 5,3

²⁴ Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

²⁵ Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

²⁶ Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt. ¹

1. Zsolt 25,9

²⁷ Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

²⁸ Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

²⁹ Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

Jób hatodik védekezése: az istenteleneknek néha mégis jól van dolguk az ítéletig

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

⁴ Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

⁵ Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

⁶ Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. ¹

1. Jób 21,27-28

⁷ Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? ¹

1. Zsolt 73,12 Jer 12,1

⁸ Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. ¹

1. Zsolt 104,14-28

⁹ Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

¹⁰ Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. ¹

1. Zsolt 29,3

¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹³ Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

¹⁴ Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! ¹

1. Zsolt 147,16 Zsolt 148,8

¹⁵ Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

¹⁶ Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! ¹

1. Jób 22,18

¹⁷ Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. ¹

1. Péld 13,9 Zsolt 11,6

¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. ¹

1. Zsolt 1,4-5

¹⁹ Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

²⁰ Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. ¹

1. Ésa 51,17-22 Jer 25,15

²¹ Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

²² Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! ¹

1. Róm 11,34

²³ Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

²⁴ Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. ¹

1. Péld 3,8

²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? ¹

1. Jób 29,25

²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

³¹ Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

³² Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. ¹

1. Jób 34,19

³³ Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. ¹

1. Jób 40,1

³⁴ Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti

¹ Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: ¹

1. Jób 31,37

² Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! ¹

1. Péld 8,27-29

³ Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁴ A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? ¹

1. Zsolt 104,5

⁵ Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? ¹

1. Jób 7,21

⁶ Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. ¹

1. Jób 22,10-11 Zsolt 33,7

⁷ Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. ¹

1. Jób 31,19 Máté 25,42-45

⁸ A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

⁹ Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. ¹

1. Jób 31,17

¹⁰ Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

¹¹ Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! ¹

1. Zsolt 18,17 Zsolt 69,15

¹² Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

¹³ És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? ¹

1. Jób 21,17-19

¹⁴ Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹⁵ Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; ¹

1. 1Móz 6,5-7

¹⁶ A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

¹⁷ A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? ¹

1. Jób 21,14

¹⁸ Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

¹⁹ Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: ¹

1. Zsolt 107,42

²⁰ Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! ¹

1. Zsolt 37,17 Zsolt 18,20

²¹ Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. ¹

1. Józs 10,11

²² Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! ¹

1. Zsolt 119,72

²³ Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

²⁴ Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: ¹

1. Zsolt 104,13-16

²⁵ És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

²⁶ Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

²⁷ Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

²⁸ Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. ¹

1. Zsolt 37,6 Zsolt 92,11

²⁹ Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. ¹

1. Péld 29,23

³⁰ Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. ¹

1. Jer 5,1

Jób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna

¹ Felele pedig Jób, és monda: ¹

1. Jer 31,35-36

² Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

³ Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

⁴ Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. ¹

1. Jób 32,8-9

⁵ Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

⁶ Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

⁷ Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! ¹

1. Zsolt 104,20-22

⁸ Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

⁹ Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. ¹

1. Zsolt 147,9 Máté 6,26

¹⁰ De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

¹¹ Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. ¹

1. Zsolt 119,106 2Sám 22,21-25

¹² Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

¹³ Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. ¹

1. Zsolt 115,3

¹⁴ Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

¹⁵ Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. ¹

1. Jer 2,24

¹⁶ Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. ¹

1. Jób 7,14

¹⁷ Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! ¹

1. Jób 30,23

Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű

¹ Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

² A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. ¹

1. 5Móz 19,14

³ Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

⁴ Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. ¹

1. Péld 28,28

⁵ Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

⁶ A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

⁷ Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

⁸ A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

⁹ Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. ¹

1. Zsolt 94,6

¹⁰ Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. ¹

1. 3Móz 19,13

¹¹ Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

¹² A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

¹³ Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

¹⁴ Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. ¹

1. Zsolt 10,8-9

¹⁵ A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. ¹

1. Péld 7,7-10

¹⁶ Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

¹⁷ Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁸ Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. ¹

1. Zsolt 11,6

¹⁹ Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. ¹

1. Zsolt 49,15

²⁰ Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

²¹ A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

²² De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

²³ Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. ¹

1. Jób 38,1

²⁴ Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. ¹

1. Jób 22,20 Zsolt 1,4 Zsolt 73,19-20

²⁵ Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Bildád utolsó beszéde: mi az ember Isten előtt!

¹ Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

² Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.

³ Van-é száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága?

⁴ Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született? ¹

1. Jób 4,17-19 Jób 9,2 Jób 15,14-16

⁵ Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt. ¹

1. Zsolt 51,6 Róm 3,5-6

⁶ Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó. ¹

1. Zsolt 22,7

Jób nyolczadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét

¹ Jób pedig felele, és monda:

² Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! ¹

1. Jób 2,11 Jób 25,2-6

³ Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

⁴ Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

⁵ A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

⁶ Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. ¹

1. Zsolt 138,8-12 Zsid 4,13

⁷ Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

⁸ Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

⁹ Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. ¹

1. Zsolt 104,2-3

¹⁰ Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

¹¹ Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

¹² Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. ¹

1. 2Móz 14,31 Ésa 51,15

¹³ Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

¹⁴ Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? ¹

1. Péld 3,11

Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje

¹ Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

² Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

³ Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; ¹

1. Jób 33,4 1Móz 2,7

⁴ Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

⁵ Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. ¹

1. Jób 31,1-32

⁶ Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

⁷ Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. ¹

1. Jób 2,9-10

⁸ Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? ¹

1. Luk 12,17-21 Luk 16,19-23

⁹ Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? ¹

1. Péld 28,9 Ján 9,31 Ésa 1,15

¹⁰ Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? ¹

1. Jób 21,14-15

¹¹ Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. ¹

1. Jób 16,7-9

¹² Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

¹³ Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: ¹

1. Jób 27,8-9 Jób 21,17-20

¹⁴ Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ¹

1. Hós 9,15-16

¹⁵ Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. ¹

1. Zsolt 78,64

¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

¹⁷ Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ¹

1. Péld 13,22 Préd 2,27

¹⁸ Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

¹⁹ Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. ¹

1. Zsolt 49,17-19

²⁰ Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. ¹

1. Jób 15,20-21

²¹ Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

²² Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

²³ Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. ¹

1. 1Sám 25,29

A természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsessége kikutathatatlan; az ahhoz vezető út az istenfélelem

¹ Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

² A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

³ Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

⁴ Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

⁵ Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

⁶ Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

⁷ Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

⁸ Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

⁹ Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

¹⁰ A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

¹¹ Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

¹² De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

¹³ Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

¹⁴ A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

¹⁵ Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. ¹

1. Péld 3,13-18 Péld 8,11-19

¹⁶ Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral. ¹

1. Péld 16,16

¹⁷ Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető. ¹

1. Jób 40,1 4Móz 12,6-8

¹⁸ Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

¹⁹ Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze. ¹

1. Zsolt 19,11

²⁰ A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? ¹

1. Jak 5,6

²¹ Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

²² A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! ¹

1. Jób 28,8

²³ Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. ¹

1. Péld 8,1-13

²⁴ Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt. ¹

1. Zsolt 33,13-14

²⁵ Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; ¹

1. Jób 1,2

²⁶ Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

²⁷ Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

²⁸ Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás. ¹

1. Zsolt 111,10 Péld 1,7 Péld 8,13

Jób rajzolja előbbi boldogságát

¹ Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

² Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! ¹

1. Zsolt 26,4-5 Zsolt 119,1 Péld 1,10-15

³ Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; ¹

1. 5Móz 17,19 Józs 1,8

⁴ A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! ¹

1. Jer 17,8

⁵ Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; ¹

1. Jób 21,18 Zsolt 35,5 Zsolt 37,6 Ésa 17,13-14

⁶ Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; ¹

1. 5Móz 32,13

⁷ Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: ¹

1. Zsolt 37,18-20 Jób 23,10

⁸ Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. ¹

1. Csel 4,25-27

⁹ A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. ¹

1. Jób 29,10-23

¹⁰ A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. ¹

1. Jób 29,9-23

¹¹ Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. ¹

1. Jób 29,12-14

¹² Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. ¹

1. Zsolt 46,7

¹³ A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. ¹

1. 1Sám 13,14 1Sám 16,1-13 Mik 4,7

¹⁴ Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. ¹

1. Ésa 59,17 1Thess 5,8

¹⁵ A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. ¹

1. Zsolt 82,8 Zsolt 22,28

¹⁶ A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. ¹

1. Péld 29,16

¹⁷ Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

¹⁸ Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. ¹

1. Zsolt 34,13-15

¹⁹ Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. ¹

1. Zsolt 1,3 Zsolt 112,1-3

²⁰ Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. ¹

1. Jób 29,11

²¹ Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. ¹

1. Zsolt 25,19

²² Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. ¹

1. 2Sám 17,2

²³ Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. ¹

1. Jób 29,9-10

²⁴ Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

²⁵ Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. ¹

1. Jób 29,9 Jób 29,22-23

Jób leírja mostani nyomorúságát

¹ Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. ¹

1. Jób 19,17-19 Jób 30,3-8

² Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! ¹

1. Zsolt 58,7 2Sám 15,31

³ Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. ¹

1. Ésa 43,11 Hós 13,4

⁴ A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

⁵ Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. ¹

1. Zsolt 5,2

⁶ Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

⁷ A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. ¹

1. Zsolt 2,6 1Sám 13,14 1Sám 16,1-13

⁸ Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. ¹

1. Eféz 4,26

⁹ És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! ¹

1. Zsolt 69,13 Siral 3,14-63

¹⁰ Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. ¹

1. 4Móz 6,24-26

¹¹ Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. ¹

1. Jób 16,11-14

¹² Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. ¹

1. Zsolt 3,6

¹³ Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

¹⁴ Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. ¹

1. Zsolt 4,2 Zsolt 17,1

¹⁵ Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. ¹

1. Jób 7,14-15

¹⁶ Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. ¹

1. Zsolt 59,17

¹⁷ Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. ¹

1. Róm 1,8 Zsolt 34,17 Máté 7,22-23

¹⁸ A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. ¹

1. Zsolt 1,5 Zsolt 11,5 Jób 13,16

¹⁹ A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. ¹

1. Zsolt 9,6 Csel 5,3 Csel 5,8-10

²⁰ Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! ¹

1. 2Sám 6,17

²¹ Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. ¹

1. Jób 16,9

²² Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. ¹

1. Zsolt 102,11

²³ Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; ¹

1. Zsid 9,27 1Móz 3,19

²⁴ De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? ¹

1. Dán 3,28 Zsolt 68,3

²⁵ Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? ¹

1. Róm 12,15

²⁶ Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. ¹

1. Eszt 8,16

²⁷ Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. ¹

1. Zsolt 38,2

²⁸ Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

²⁹ Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

³⁰ Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

³¹ Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt

¹ Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. ¹

1. Zsolt 119,37

² És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ¹

1. Zsolt 31,10 Jób 17,6

³ Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? ¹

1. Ésa 66,24 Máté 25,41

⁴ Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? ¹

1. Zsolt 10,17

⁵ Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: ¹

1. Zsolt 35,4 Zsolt 40,15

⁶ Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! ¹

1. 2Sám 16,5-11

⁷ Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁸ Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! ¹

1. Zsolt 10,9

⁹ Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: ¹

1. Péld 7,8-9

¹⁰ Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. ¹

1. Jób 31,7-8

¹¹ Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. ¹

1. 3Móz 20,10

¹² Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. ¹

1. Péld 6,26-29

¹³ Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹⁴ Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? ¹

1. 1Móz 18,25 Zsolt 18,21-25

¹⁵ Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? ¹

1. Jób 34,19 Péld 22,2

¹⁶ Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; ¹

1. Jak 1,27

¹⁷ És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; ¹

1. Préd 11,2

¹⁸ Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! ¹

1. Zsolt 37,26

¹⁹ Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; ¹

1. Máté 25,44-45 Ésa 58,7

²⁰ Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; ¹

1. Jób 15,35 Ésa 59,4

²¹ Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; ¹

1. Péld 5,22 Zsolt 9,16

²² A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²³ Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! ¹

1. Péld 22,23 Zsolt 17,4 Zsolt 119,120

²⁴ Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! ¹

1. 2Sám 23,1

²⁵ Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; ¹

1. Ésa 6,3

²⁶ Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, ¹

1. Máté 21,16

²⁷ És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: ¹

1. Zsolt 102,26

²⁸ Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! ¹

1. 2Móz 22,20 5Móz 13,12-16

²⁹ Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

³⁰ (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) ¹

1. Máté 5,14

³¹ Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? ¹

1. Jer 27,6

³² (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) ¹

1. 1Móz 1,28-29

³³ Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: ¹

1. Zsolt 32,3-5 Péld 28,13

³⁴ Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! ¹

1. 2Sám 23,1

³⁵ Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. ¹

1. Zsolt 138,1-2

³⁶ Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! ¹

1. Zsolt 31,8-9

³⁷ Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! ¹

1. 2Sám 22,1-51

³⁸ Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; ¹

1. Zsolt 7,9-12

³⁹ Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

⁴⁰ Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait

¹ Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: ¹

1. Zsolt 103,19

² Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. ¹

1. 1Móz 18,25 Zsolt 96,13

³ De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. ¹

1. Jób 13,4 Jób 15,4-10

⁴ Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. ¹

1. Zsolt 34,5-6 Zsolt 36,11

⁵ De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. ¹

1. 1Kir 9,3 Zsolt 76,3

⁶ És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. ¹

1. Zsolt 34,18

⁷ Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! ¹

1. Jób 12,12-13

⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! ¹

1. Jób 38,36 Dán 1,17

⁹ Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. ¹

1. Jób 12,12-13

¹⁰ Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

¹¹ Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

¹² Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. ¹

1. Jób 15,9-10

¹³ Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

¹⁴ Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. ¹

1. Zsolt 10,18

¹⁵ Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. ¹

1. Zsolt 13,2

¹⁶ Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. ¹

1. Zsolt 7,16 Jób 18,7

¹⁷ Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! ¹

1. 5Móz 29,19-20

¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. ¹

1. Zsolt 14,1

¹⁹ Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

²⁰ Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. ¹

1. Jel 18,7-8

²¹ Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; ¹

1. Róm 3,13-17

²² Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm! ¹

1. Jób 17,4

Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek

¹ No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! ¹

1. Zsolt 37,32 Zsolt 9,19

² Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

³ Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. ¹

1. Zsolt 94,7

⁴ Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

⁵ Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

⁶ Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. ¹

1. 1Móz 2,7 Csel 14,15

⁷ Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. ¹

1. Jób 38,15 Zsolt 104,35

⁸ Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: ¹

1. Zsolt 146,10

⁹ Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. ¹

1. Zsolt 65,3

¹⁰ Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

¹¹ Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. ¹

1. 1Sám 16,19

¹² Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél! ¹

1. Zsolt 37,14

¹³ Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

¹⁴ Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! ¹

1. Hab 2,20

¹⁵ Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; ¹

1. Zsolt 26,2-3

¹⁶ Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. ¹

1. Ezék 38,22

¹⁷ Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. ¹

1. 5Móz 10,17

¹⁸ Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. ¹

1. 1Krón 25,1

¹⁹ Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. ¹

1. Zsolt 38,4

²⁰ Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. ¹

1. Zsolt 107,18

²¹ Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

²² És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. ¹

1. Jób 17,12-13

²³ Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

²⁴ És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! ¹

1. Zsolt 18,31 Zsolt 119,40 Péld 30,5

²⁵ Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

²⁶ Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. ¹

1. Ésa 58,8-9

²⁷ Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; ¹

1. 2Sám 23,1

²⁸ Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. ¹

1. Zsolt 77,8-11

²⁹ Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

³⁰ Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. ¹

1. Zsolt 56,14

³¹ Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! ¹

1. Zsolt 25,2

³² Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. ¹

1. Zsolt 4,7-8 Zsolt 5,11-12

³³ Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! ¹

1. Zsolt 10,4 Zsolt 53,3

Elihu második beszéde: feddi Jóbnak vakmerő szavait. A Mindenható az ítéletet el nem fordítja

¹ És szóla Elihu, és monda: ¹

1. Zsolt 33,12

² Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! ¹

1. Róm 3,11-17

³ Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. ¹

1. Jób 12,11

⁴ Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

⁵ Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

⁶ Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! ¹

1. Jób 27,5-7

⁷ Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. ¹

1. Zsolt 24,3-4 Ésa 33,14-15

⁸ És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! ¹

1. Jób 22,5-9 Jób 23,12

⁹ Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. ¹

1. Malak 3,14

¹⁰ Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! ¹

1. Jób 8,3

¹¹ Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres. ¹

1. Máté 16,27

¹² Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

¹³ Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

¹⁴ Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: ¹

1. Zsolt 104,29

¹⁵ Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

¹⁶ Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! ¹

1. Siral 3,24

¹⁷ Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? ¹

1. Jób 31,21-23

¹⁸ A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! ¹

1. Zsolt 63,7

¹⁹ A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. ¹

1. Jób 37,23 5Móz 10,17

²⁰ Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! ¹

1. Jób 27,19-23

²¹ Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. ¹

1. Zsolt 86,13 Zsolt 88,6-7 Zsolt 116,8-9 Csel 2,31 Ésa 53,10-12

²² Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő; ¹

1. Zsolt 17,15

²³ Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! ¹

1. 1Móz 18,25

²⁴ Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. ¹

1. Zsolt 43,1

²⁵ Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. ¹

1. Zsolt 139,1-3

²⁶ Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják. ¹

1. Zsolt 28,5

²⁷ A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

²⁸ Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. ¹

1. Jak 5,3-4

²⁹ Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

³⁰ Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

³¹ Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

³² A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

³³ Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

³⁴ Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat: ¹

1. Zsolt 10,9

³⁵ Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

³⁶ Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek! ¹

1. Jób 21,8-13

³⁷ Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik. ¹

1. Jób 19,26-27 Dán 12,1

Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart

¹ Tovább is felele Elihu, és monda: ¹

1. 2Sám 22,1-2

² Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

³ Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? ¹

1. Zsid 2,13

⁴ Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. ¹

1. Zsolt 66,17-19

⁵ Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! ¹

1. Zsolt 116,3 1Sám 19,10-12 1Sám 23,26 2Sám 21,15-17

⁶ Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

⁷ Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? ¹

1. Zsolt 16,8

⁸ Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. ¹

1. Bir 5,4-5

⁹ A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; ¹

1. Zsid 12,29

¹⁰ De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka; ¹

1. Ésa 19,1

¹¹ A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? ¹

1. 2Móz 15,18-22

¹² Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; ¹

1. Jób 27,8-9

¹³ Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. ¹

1. 2Móz 24,17

¹⁴ Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz! ¹

1. 1Sám 7,10

¹⁵ Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: ¹

1. Bir 5,20

¹⁶ Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

¹ És folytatá Elihu, és monda: ¹

1. 1Sám 22,17 Zsolt 69,15 Jób 22,11

² Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. ¹

1. 1Sám 24,15

³ Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. ¹

1. 1Sám 23,26-28 Jób 19,10-12

⁴ Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

⁵ Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. ¹

1. Zsolt 7,9 2Sám 22,21-25

⁶ Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. ¹

1. 1Kir 9,4 1Kir 11,33

⁷ Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. ¹

1. Zsolt 33,18 Zsolt 113,7-8

⁸ És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: ¹

1. 1Kir 9,4 1Kir 15,5

⁹ Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. ¹

1. Jób 36,23-24

¹⁰ Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: ¹

1. Máté 5,7

¹¹ Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. ¹

1. 3Móz 26,23-24

¹² Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. ¹

1. Ésa 2,11 Péld 29,23

¹³ De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. ¹

1. Zsolt 132,17

¹⁴ Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. ¹

1. Jób 15,32 Zsolt 55,24

¹⁵ A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. ¹

1. Péld 18,10

¹⁶ Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; ¹

1. Jób 29,6 Zsolt 23,5

¹⁷ De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. ¹

1. Zsolt 144,1-2

¹⁸ Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. ¹

1. Zsolt 49,9

¹⁹ Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! ¹

1. 1Sám 17,4-7 1Sám 17,14-50

²⁰ Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. ¹

1. 2Sám 5,10 2Sám 8,13-14

²¹ Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

²² Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? ¹

1. Zsolt 25,9

²³ Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

²⁴ Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

²⁵ Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. ¹

1. 1Sám 20,15 2Sám 10,19 2Sám 12,29-31

²⁶ Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. ¹

1. 1Sám 28,6 1Sám 28,15-18

²⁷ Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, ¹

1. Zsolt 83,11

²⁸ A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. ¹

1. 2Sám 18,5-7 2Sám 22,44

²⁹ De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? ¹

1. 2Sám 8,9-10

³⁰ Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. ¹

1. 2Sám 8,12-13

³¹ Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. ¹

1. Jób 36,27-28

³² Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. ¹

1. Jak 5,17-18

³³ Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. ¹ Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. ²

1. Zsolt 104,14-28
2. Zsolt 60,8 Zsolt 60,10-11 Róm 15,9

Elihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban

¹ Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön! ¹

1. 2Sám 7,13-16 2Sám 23,2-5

² Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. ¹

1. Zsolt 29,3

³ Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. ¹

1. Zsolt 97,6

⁴ Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. ¹

1. Róm 1,20

⁵ Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. ¹

1. Zsolt 147,16 Zsolt 148,8

⁶ Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. ¹

1. Róm 10,18

⁷ Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

⁸ Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

⁹ Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. ¹

1. Zsolt 147,17

¹⁰ Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. ¹

1. Zsolt 119,105

¹¹ És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

¹² Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

¹³ Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. ¹

1. Jób 37,9 2Móz 9,18-23

¹⁴ Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? ¹

1. 3Móz 4,22

¹⁵ Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? ¹

1. Zsolt 18,24 1Sám 25,22-33

¹⁶ Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? ¹

1. Zsolt 104,34

¹⁷ Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

¹⁸ Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. ¹

1. 5Móz 28,58 Péld 18,10

¹⁹ Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

²⁰ Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

²¹ Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. ¹

1. Zsolt 21,3

²² Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. ¹

1. Zsolt 13,6 2Sám 8,1-5

²³ Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem. ¹

1. Jób 34,19

Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését

¹ Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: ¹

1. Jób 40,1

² Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

³ Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! ¹

1. Jób 31,37

⁴ Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! ¹

1. Péld 8,27-29

⁵ Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? ¹

1. Zsolt 13,6 Zsolt 18,2-51

⁶ Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; ¹

1. Zsolt 104,5

⁷ Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? ¹

1. Zsolt 148,3

⁸ És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; ¹

1. Jób 38,10-11 Zsolt 33,7

⁹ Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? ¹

1. 2Sám 8,13

¹⁰ Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

¹¹ És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! ¹

1. Zsolt 104,9

¹² Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? ¹

1. Zsolt 2,9

¹³ Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. ¹

1. Zsolt 18,9

¹⁴ Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. ¹

1. Zsolt 109,13 Ésa 14,20

¹⁵ Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? ¹

1. Jób 21,17-19

¹⁶ Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

¹⁷ Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

¹⁸ Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

¹⁹ Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? ¹

1. Máté 27,46 Márk 15,34

²⁰ Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. ¹

1. Jób 19,7

²¹ Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! ¹

1. 1Kir 9,3

²² Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

²³ A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? ¹

1. Józs 10,11

²⁴ Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? ¹

1. Ésa 53,2-3 Máté 27,39-40 Máté 27,43

²⁵ Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? ¹

1. Zsolt 109,24-25

²⁶ Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; ¹

1. Zsolt 104,13-16

²⁷ Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? ¹

1. Zsolt 71,6

²⁸ Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? ¹

1. Zsolt 31,15 Ésa 49,1

²⁹ Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

³⁰ Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? ¹

1. Józs 17,5 Ámós 4,4

³¹ Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? ¹

1. Jób 9,10

³² A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? ¹

1. Zsolt 40,13

³³ Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? ¹

1. Jer 31,35-36

³⁴ Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? ¹

1. Ján 19,18 Jel 1,7

³⁵ Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? ¹

1. Jób 38,8-9

³⁶ Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? ¹

1. Jób 32,8-9

³⁷ Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

³⁸ Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak? ¹

1. Jób 38,17 Zsolt 40,14

Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

¹ Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; ¹

1. Zsolt 104,20-22

² Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? ¹

1. Zsolt 116,12-14 Zsid 2,11-12

³ Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? ¹

1. Zsolt 147,9 Máté 6,26

⁴ Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? ¹

1. Zsolt 9,13 Zsolt 40,18

⁵ Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? ¹

1. Zsolt 56,13-14

⁶ Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. ¹

1. Jób 39,25 Ésa 65,13

⁷ Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. ¹

1. Zsolt 72,11 Malak 1,11

⁸ Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, ¹

1. Zsolt 24,1-2

⁹ A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? ¹

1. Jer 2,24

¹⁰ Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. ¹

1. Zsolt 110,2-3

¹¹ A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. ¹

1. Zsolt 69,37 Zsolt 102,29

¹² Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? ¹

1. Zsolt 80,2 Ján 10,11 Jel 7,16-17

¹³ Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¹⁴ Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? ¹

1. Jer 31,35

¹⁵ Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? ¹

1. Zsolt 3,6-7 Zsolt 49,16 Zsolt 86,13

¹⁶ Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? ¹

1. Zsolt 92,11

¹⁷ Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! ¹

1. Zsolt 27,4

¹⁸ És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. ¹

1. 2Sám 23,1

¹⁹ Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; ¹

1. 2Pét 3,5

²⁰ Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. ¹

1. Zsolt 15,1-5

²¹ De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

²² Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

²³ Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

²⁴ Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. ¹

1. Zsolt 118,19

²⁵ Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

²⁶ Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: ¹

1. Jób 39,7

²⁷ Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. ¹

1. Jób 39,8

²⁸ A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

²⁹ A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ¹

1. Zsolt 22,5-6

³⁰ A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? ¹

1. Ésa 28,16 Róm 10,11

³¹ A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. ¹

1. Zsolt 5,9 Zsolt 27,11

³² Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ¹

1. Zsolt 18,3

³³ Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. ¹

1. Zsolt 103,17 Zsolt 106,1

Jób megalázza magát Isten előtt

³⁴ Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ¹

1. Jób 38,1

³⁵ A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

³⁶ És szóla Jób az Úrnak, és monda: ¹

1. Jób 36,22

³⁷ Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ¹

1. 5Móz 28,1-14

³⁸ Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ¹

1. Ésa 43,25

Az Úrnak második beszéde a forgószélből: az elefánt (a héber szó szerint viziló) az Úr erejét mutatja

¹ Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: ¹

1. Zsolt 32,8

² Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! ¹

1. Zsolt 36,9

³ Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? ¹

1. Zsolt 51,6 Róm 3,5-6

⁴ És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? ¹

1. Zsolt 18,24

⁵ Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

⁶ Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

⁷ Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! ¹

1. Zsolt 19,13

⁸ Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: ¹

1. Zsolt 69,5

⁹ Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

¹⁰ Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! ¹

1. Zsolt 18,21-24

¹¹ Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! ¹

1. Zsolt 130,8

¹² Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. ¹

1. Zsolt 18,24-25

¹³ Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ¹

1. Zsolt 139,23

¹⁴ Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. ¹

1. Zsolt 11,5 1Kir 14,8

¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. ¹

1. Zsolt 1,1 Jób 31,5

¹⁶ Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ¹

1. Zsolt 101,7-8

¹⁷ Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. ¹

1. 5Móz 21,6-7

¹⁸ Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

¹⁹ Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! ¹

1. Zsolt 27,4

Folytatás: a nagy czethalon (a héber szó szerint krokodiluson) rajzolja Isten a hatalmát

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? ¹

1. Zsolt 5,6-7 Zsolt 11,5

² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

³ Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? ¹

1. Jób 41,3-6

⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? ¹

1. Zsolt 1,1-2 Zsolt 18,22-23

⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? ¹

1. Mik 7,8

⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? ¹

1. Zsolt 18,38-39

⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? ¹

1. Zsolt 3,6-7

⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. ¹

1. Zsolt 23,6 Zsolt 42,2-3

⁹ Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! ¹

1. Zsolt 31,21

¹⁰ Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? ¹

1. Zsolt 104,28

¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! ¹

1. Ésa 49,15-16

¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. ¹

1. Zsolt 25,4-5 Zsolt 25,9

¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. ¹

1. Zsolt 31,9

¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. ¹

1. Ésa 25,9 Zsolt 31,25

¹⁹ A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. ¹

1. Zsolt 104,7

²⁰ Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. ¹

1. Zsolt 26,9

²² Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. ¹

1. Róm 2,6-9 2Thess 1,6-7

²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. ¹

1. Jób 34,26-27 Luk 19,42-44

²⁴ Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. ¹

1. Zsolt 18,4-49

²⁵ Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. ¹ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. ² Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. ³ Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. ⁴ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. ⁵

1. Zsolt 20,7
2. Zsolt 96,7-8
3. Ésa 30,31
4. Ésa 2,12-13
5. Ésa 66,15-16 2Thess 1,8

Jób töredelme

¹ Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

² Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. ¹

1. Zsolt 134,1-2

³ Ki az – mondod – a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. ¹

1. 1Móz 6,17 1Móz 8,1-3

⁴ Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! ¹

1. 5Móz 28,7-13

⁵ Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. ¹

1. Jób 40,1 4Móz 12,6-8

⁶ Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban! ¹

1. 2Sám 5,11

Isten igazat ad Jóbnak barátaival szemben

⁷ Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.

⁸ Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. ¹

1. Jak 5,6

⁹ Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére. ¹

1. Zsolt 97,12

Isten megáldja Jóbot jobban mint azelőtt

¹⁰ Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. ¹

1. Jób 42,8

¹¹ És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.

¹² Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. ¹

1. Jób 1,3

¹³ És lőn néki hét fia és három leánya. ¹

1. Jób 1,2

¹⁴ És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. ¹

1. Zsolt 6,5-6 Zsolt 115,17

¹⁵ És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.

¹⁶ Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. ¹

1. 2Sám 15,30 Zsolt 18,44-50

Zsoltárok könyve

¹⁷ És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.