reltext

Chapter 39

Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 1

  1. 1Krón 16,41

2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. 1

  1. Jak 3,2

3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 1

  1. Zsolt 18,7 Zsolt 18,20-25

4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 1

  1. Zsolt 18,50-51

5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 1

  1. Zsolt 90,12

6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 1

  1. Zsolt 144,4

7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 1

  1. 1Kor 7,31 Zsolt 49,11

8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 1

  1. Zsolt 22,28

9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 1

  1. Róm 2,6-11

10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 1

  1. Jób 39,37

11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 1

  1. Zsolt 38,4-5

12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! 1

  1. 4Móz 10,35