Chapter 39
Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 1
- 1Krón 16,41
2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. 1
- Jak 3,2
3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 1
- Zsolt 18,7 Zsolt 18,20-25
4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 1
- Zsolt 18,50-51
5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 1
- Zsolt 90,12
6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 1
- Zsolt 144,4
7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 1
- 1Kor 7,31 Zsolt 49,11
8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 1
- Zsolt 22,28
9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 1
- Róm 2,6-11
10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 1
- Jób 39,37
11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 1
- Zsolt 38,4-5
12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! 1
- 4Móz 10,35