Folytatása a megváltásért való könyörgésnek

¹ Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek; ¹

1. Zsolt 18,8-10

² Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának. ¹

1. Ésa 65,11

³ Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

⁴ Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

⁵ És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket! ¹

1. Ésa 1,4 Ésa 1,10 Ésa 1,28 Ésa 1,30 Ésa 57,13 Ésa 59,12-13 Ésa 17,6 Jób 27,21

⁶ S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál. ¹

1. 2Kir 17,8-19

⁷ Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. ¹

1. Ésa 29,16 Ésa 45,9

⁸ Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk. ¹

1. Zsolt 79,8

⁹ Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné. ¹

1. Zsolt 74,3-7

¹⁰ Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult. ¹

1. 2Kir 25,9

¹¹ Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb? ¹

1. Zsolt 103,8-9