Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

¹ Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, ¹

1. Ján 3,22-26

² (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) ¹

1. Ján 7,20 Ján 10,20

³ Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. ¹

1. Ján 15,5

⁴ Samárián kell vala pedig általmennie. ¹

1. 1Kir 16,24

⁵ Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. ¹

1. 1Móz 33,19 1Móz 48,22 Józs 24,32

⁶ Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. ¹

1. Ján 4,48

⁷ Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! ¹

1. Márk 16,5

⁸ Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ¹

1. Ján 12,28

⁹ Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. ¹

1. Luk 9,52-53

¹⁰ Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ¹

1. Ján 4,26 Ján 7,37-39 Ésa 12,3

¹¹ Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? ¹

1. Ján 2,25

¹² Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? ¹

1. Ján 4,44

¹³ Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: ¹

1. Ján 10,31

¹⁴ Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. ¹

1. Ján 6,35

¹⁵ Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! ¹

1. Márk 16,14 Luk 24,36 1Kor 15,5

¹⁶ Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! ¹

1. Mát 16,16 Márk 8,29 Luk 9,20

¹⁷ Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; ¹

1. Ján 17,18

¹⁸ Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. ¹

1. Ján 8,12

¹⁹ Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. ¹

1. Ján 6,14 Luk 7,16 Luk 24,19

²⁰ A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. ¹

1. 5Móz 12,5-11 1Kir 9,3 2Krón 7,12

²¹ Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

²² Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. ¹

1. 2Kir 17,29

²³ De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. ¹

1. Márk 3,21

²⁴ Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

²⁵ Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. ¹

1. Ján 15,18

²⁶ Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. ¹

1. Ján 9,37

²⁷ Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

²⁸ Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

²⁹ Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? ¹

1. Ján 11,56

³⁰ Kimenének azért a városból, és hozzá menének. ¹

1. Ján 9,16 Ján 10,19

³¹ Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! ¹

1. Ján 9,22 Ján 12,42 Ján 19,38

³² Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

³³ Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

³⁴ Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. ¹

1. Ján 17,4 Ésa 61,1-3

³⁵ Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. ¹

1. Mát 9,37 Luk 10,2

³⁶ És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

³⁷ Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. ¹

1. 2Móz 20,1-13

³⁸ Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. ¹

1. Ján 8,48 Ján 10,20

³⁹ Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. ¹

1. Ján 4,29

⁴⁰ A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. ¹

1. 1Móz 17,10 3Móz 12,3

⁴¹ És sokkal többen hivének a maga beszédéért,

⁴² És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. ¹

1. 5Móz 1,17

⁴³ Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

⁴⁴ Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. ¹

1. Mát 13,57 Márk 6,4 Luk 4,24

⁴⁵ Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. ¹

1. Mát 13,55 Márk 6,3 Luk 4,22

A királyi udvari ember fiának meggyógyítása

⁴⁶ Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. ¹

1. Ján 1,2-11

⁴⁷ Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. ¹

1. Ján 10,15 Mát 11,27

⁴⁸ Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. ¹

1. Ján 2,18 1Kor 1,22

⁴⁹ Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.

⁵⁰ Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. ¹

1. Ján 4,26

⁵¹ A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. ¹

1. Ján 13,33

⁵² Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; ¹

1. Ján 8,21 Ján 13,33

⁵³ Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. ¹

1. Luk 1,3

⁵⁴ Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. ¹

1. Mát 28,19 Márk 16,15 Luk 24,49